A látható fény
Az emberi szem számára a látható fény az elektromágneses sugárzás egy szűk tartományát jelenti, ami 390 és 750 nanométer közé esik. Frekvenciaértékben ez 790-400 THz (terahertz). A szem és az agy által értelmezhető színek száma több, mint a látható spektrum színeié, mivel a szem a színek keveréséből előállított színeket is képes érzékelni, mint például a lila és a rózsaszín.
A földi légkör jelenléte miatt alakult ki, hogy mi az előbbi tartományt érzékeljük és nevezzük látható spektrumnak. A bolygó légköre ebben a tartományban engedi át a fényt (egyszerűség kedvéért nevezzük így), ezért az evolúciónk alatt az emberi szem erre a tartományra lett érzékeny. A rádióhullámok bizonyos tartománya számára is "átlátszó", de a szem nem alkalmas ezeknek az érzékelésére.
A látható fénynél hosszabb hullámhosszokba eső sugárzás neve "közeli infravörös", míg a rövidebbek pedig "közeli ultraibolya".
Az állatfajok jelentős része képes az emberi szem által érzékeltnél szélesebb spektrumban látni, ezért például a háziméhek az UV tartományban látható "színek" segítségével ismerik fel az egyes virágokat. Mivel ezek számunkra nem láthatóak, ezért nem tekintjük a látható spektrum részének.
Infravörös és ultraibolya
Az IR sugárzás (Infrared) az elektromágneses sugárzásoknak egy olyan része, melynek a hullámhossza nagyobb, mint a szemünk által látható fénynek, ugyanakkor még kisebb, mint a mikrohullámoknak és a rádióhullámoknak. Az infra szó latin eredetű, jelentése: alatt. A vörös a színspekrum "legtetején" helyezkedik el, mivel a legnagyobb hullámhosszú szín, ami után következik az infravörös sugárzás 780 nm-ről 1 mm-ig.
Az időjárás-megfigyelő műholdak működésében nagy szerepet kap az inravörös tartomány érzékelése, mikor az óceánok áramlatait figyelik, illetve az erdőgazdálkodás is gyakran hasznosítja a műholdak képeit. Madarak és rovarok tájékozódásában ugyancsak nagy szerepet játszik a látható fény tartományán felül.
Az ultraibolya vagy UV olyan sugárzás, ami a látható tartománynál rövidebb (400-780 nm), de a röntgensugárzásnál (0-100 nm) hosszabb hullámhosszú: a 2-400 nm-es sávban található elektromágneses sugárzás. A szó onnan ered, hogy a legrövidebb hullámhosszú, a szem számára még látható szín az ibolya, vagyis az ez alatt elhelyezkedő szín, vagyis az ennél nagyobb frekvenciájú rezgés az ultraibolya.
A Nap színhőmérséklete
A színhőmérsékletekkel már több, korábbi cikkünkben is foglalkozunk, de kifejezetten a Nap színhőmérsékletével nem.
Mivel a Nap (a mi szemszögünkből) minden nap reggelén feltűnik az égbolton, és este lenyugszik, ezért különböző pillanatokhoz tudunk színhőmérsékleteket társítani. Mivel minden hullámhossznak megvannak a maguk tulajdonságai, ezért - most nem részletezett indokkal - a legelső és legutolsó, amit látunk, az a vöröses, narancssárgás színű tartomány.
Ilyenkor, vagyis napkelte és napnyugta idején akár 2300K-es színhőmérsékletűnek is láthatjuk az égitest fényét, míg meredekebb beesési szög mellett nappal a légkör a látható tartomány egészét átengedi, így 6-7000K-es fényt kapunk.
Röviden leírva: a napkelte rövid, meleg fényű, vöröses időszaka (2300-3000K) után a napfény színhőmérséklete hamar eléri a 4-5000K-es tartományt, akár egészen 7000K-ig, majd napnyugta fele haladva az ismételten lapos beesési szög miatt a vöröses tartomány kezd dominálni.
